1. Hozampont (σ S)
Amikor az acélt vagy mintát megnyújtják, amikor a feszültség meghaladja a rugalmassági határt, és az acél vagy a minta továbbra is nyilvánvaló képlékeny deformáción megy keresztül, bár a feszültség már nem növekszik, ezt a jelenséget folyásnak nevezik, és a minimális feszültség értéke az eresztési jelenségnél a folyáshatár. Ha Ps a külső erő az s folyási ponton és Fo a minta törési területe, akkor a σ s =Ps/Fo(MPa), MPa folyáspontot MPa-nak nevezzük egyenlő N (Newton) / mm2, (MPa =106Pa, Pa: PASCAL =N/m2)
2. Folyáshatár (σ 0,2)
Egyes fémanyagok folyáshatára nem egyértelmű és nehezen mérhető. Ezért az anyagok folyási jellemzőinek mérése érdekében azt a feszültséget, amelynél a maradandó képlékeny alakváltozás egy bizonyos értékkel (általában az eredeti hossz {{0},2 százaléka) megegyezik, a feltételes folyáshatár vagy folyáshatár σ 0,2 röviden.
3. Szakítószilárdság (σ B)
A maximális feszültséget az anyag a húzó nyújtás során éri el az elejétől a törésig. Megmutatja, hogy az acél mennyire ellenáll a törésnek. A megfelelő szakítószilárdság és nyomószilárdság, hajlítószilárdság stb.
Ha Pb az anyag maximális húzóereje, mielőtt törik, és Fo a minta keresztmetszete, akkor a szakítószilárdság σ b= Pb/Fo (MPa).
4. Megnyúlás (δ S)
Az anyag törése után a hossz és az eredeti próbatest hosszának százalékos képlékeny megnyúlását nyúlásnak vagy megnyúlásnak nevezzük.
5. Nyomószilárdság arány (σ S / σ B)
Az acél folyáshatárának (folyáshatárának) a szakítószilárdsághoz viszonyított arányát folyáshatárnak nevezzük. Minél nagyobb a nyomószilárdság aránya, annál nagyobb a szerkezeti részek megbízhatósága, a szénacél általános nyomószilárdsági aránya {{0}}.6-0.65, az alacsonyan ötvözött szerkezeti acél {{6} }.65-0.75 ötvözött szerkezeti acél 0.84-0.86.
6. A keménység
A keménység az anyag azon képessége, hogy ellenálljon a felületét megnyomó kemény tárgyaknak. Ez a fémanyagok egyik fontos teljesítménymutatója. Az általános keménység magasabb, a kopásállóság pedig megugrott. Az általánosan használt keménységjelzők a Brinell-keménység, a Rockwell-keménység és a Vickers-keménység.
⑴ Brinell keménység (HB)
Bizonyos terhelés mellett (általában 3000 kg) a meghatározott méretű (általában 10 mm átmérőjű) edzett acélgolyót az anyag felületébe nyomják és egy ideig ott tartják. A terhelés eltávolítása után a terhelés és a benyomódási terület aránya a Brinell keménységi érték (HB), mértékegysége pedig kg erő /mm2 (N/mm2).
⑵ Rockwell keménység (HR)
Ha a HB> 450 vagy a minta túl kicsi, a Brinell keménységi teszt nem használható a Rockwell keménységmérés helyett. Egy 120 fokos felső szögű gyémánt kúpot vagy egy 1,59 vagy 3,18 mm átmérőjű acélgolyót kell használni, amely bizonyos terhelés mellett a mért anyag felületébe préselődik, és az anyag keménysége kiszámítható a bemélyedés mélysége. A vizsgált anyag keménysége három különböző skálára oszlik:
HRA: A keménység 60 kg-os terheléssel és gyémánt kúpos préssel érhető el rendkívül kemény anyagokhoz, például keményötvözetekhez.
HRB: a keménységet egy 100 kg-os terhelés és egy 1,58 mm átmérőjű edzett acélgolyó használatával határozzák meg, amelyet alacsony keménységű anyagokhoz (például lágyított acél, öntöttvas stb.) használnak.
HRC: keménység, amelyet 150 kg-os terheléssel és fúrókúpos préssel érnek el nagyon kemény anyagokhoz, például edzett acélhoz.
⑶ Vickers keménység (HV)
120 kg-nál kisebb terhelésnél és 136 fokos csúcsszögnél a gyémánt négyzet alakú kúp benyomódása az anyag felületébe nyomódik, és az anyag bemélyedésének felülete el van osztva a terhelés értékével, amely a Vickers keménység. érték (HV).
