1. Acél izzítása
Az acélt egy bizonyos hőmérsékletre hevítik, és egy ideig melegen tartják, majd lassan hagyják lehűlni, amit lágyításnak neveznek. Az acél izzítása olyan hőkezelési eljárás, amely az acélt a fázisátalakulás vagy a részleges fázisátalakulás hőmérsékletére melegíti, majd tartás után lassan lehűti. Az izzítás célja a mikroszerkezeti hibák kiküszöbölése, a szerkezet javítása, az összetétel homogenizálása és a szemcse finomítása, az acél mechanikai tulajdonságainak javítása és a maradék feszültség csökkentése; Ugyanakkor csökkentheti a keménységet, javíthatja a rugalmasságot és a szívósságot, valamint javíthatja a megmunkálási teljesítményt. Ezért az izzítás nem csak az előző folyamatból származó szervezési hibák és belső feszültségek kiküszöbölésére, javítására szolgál, hanem a következő folyamatra való felkészülésre is, így az izzítás egy félkész hőkezelés, más néven előhőkezelés.
2. Normalizáló acél
A normalizálás olyan hőkezelési eljárás, amelyben az acélt a kritikus hőmérséklet fölé hevítik, az összes acél egyenletes ausztenitté alakul, majd természetes módon lehűtik a levegőben. Megszünteti a hipereutektoid acél hálócementitjét, és normalizálja a hipereutektoid acél rácsát az átfogó mechanikai tulajdonságok javítása érdekében. Az alacsony igényű alkatrészeknél gazdaságosabb az izzítási eljárást normalizálással helyettesíteni.
3. Acél kioltása
Az oltás az a hőkezelési módszer, amely az acélt a kritikus hőmérséklet fölé melegíti, egy ideig melegen tartja, majd gyorsan az oltóanyagba helyezi, így a hőmérséklet hirtelen csökken, és a gyors lehűlés sebessége nagyobb, mint a kritikus hűtési sebességet és a kiegyensúlyozatlan szerveződést főként martenzittel éri el. A kioltás növeli az acél szilárdságát és keménységét, de csökkenti plaszticitását. A leggyakrabban használt oltószerek: víz, olaj, lúgos víz és sóoldat.
4. Acél temperálása
Az edzett acélt egy bizonyos hőmérsékletre újra felmelegítik, majd egy bizonyos módszerrel, az úgynevezett megeresztéssel lehűtik. Célja az oltás okozta belső feszültség megszüntetése, a keménység és a ridegség csökkentése, a kívánt mechanikai tulajdonságok elérése. A temperálást magas hőmérsékletű temperálásra, közepes hőmérsékletű temperálásra és alacsony hőmérsékletű temperálásra osztják. A temperálást gyakran oltással és normalizálással használják.
(1) Edző és temperáló kezelés: az oltás utáni magas hőmérsékletű temperálás hőkezelési módszerét oltó- és temperáló kezelésnek nevezik. A magas hőmérsékletű temperálás a 500-650 fok közötti temperálást jelenti. Az edzés és a temperálás javíthatja az acél teljesítményét, az anyag nagymértékben állítható, szilárdsága, plaszticitása és szívóssága jobb, jó átfogó mechanikai tulajdonságokkal.
Az öregítési kezelés: a precíziós mérőeszközök vagy öntőformák, alkatrészek kiküszöbölése érdekében a hosszú távú használat során méret- és alakváltozás, gyakran alacsony hőmérsékletű temperálás (alacsony hőmérsékletű temperálási hőmérséklet 150-250 fok) simítás előtt, a munkadarab 100-150 fokra melegítik, tartsa 5-20 órát, ez egy stabil, precíziós alkatrészminőségi kezelés, amelyet öregítésnek neveznek. Az acél alkatrészek alacsony hőmérsékletű vagy dinamikus terhelés alatti öregítése különösen fontos a maradékfeszültség kiküszöbölése és az acél szerkezetének és méretének stabilizálása érdekében.
5. Acél felületi hőkezelése
(1) Felületi kioltás: az acél felülete gyorsan felmelegszik a fenti kritikus hőmérsékletre, de a hőnek a gyors lehűlés előtt nem volt ideje átterjedni a szívre, hogy a felületi réteg kioltható legyen a martenzites szervezetben, és A szív nem ment át fázisátalakuláson, ami megvalósítja a felületi keményedés és a szív változatlan célját. Alkalmas közepes széntartalmú acélhoz.
(2) A kémiai hőkezelés: az atom kémiai elemére vonatkozik, amely magas hőmérsékleten képes atomi diffúzióra, a munkadarab felületi rétegébe, hogy megváltoztassa a munkadarab felületi rétegének kémiai összetételét és szerkezetét. , annak érdekében, hogy az acél felületi rétegét a hőkezelési folyamat megszervezésének és végrehajtásának sajátos követelményeivel érje el. Az infiltrációs elemek típusai szerint a kémiai hőkezelés karburáló, nitridálás, cianidálás és fémbeszivárgási törvényre osztható.
Karburálás: A karburálás az a folyamat, amelynek során a szénatomok behatolnak az acél felületi rétegébe. Az alacsony széntartalmú acél munkadarabot magas szénacél felületi réteggel kell elkészíteni, majd az oltás és az alacsony hőmérsékletű megeresztés után a munkadarab felületi rétege nagy keménységgel és kopásállósággal rendelkezik, és a munkadarab központi része továbbra is fenntartja a szívósságot. és az alacsony széntartalmú acél plaszticitása.
A nitridálás vagy nitridálás az a folyamat, amelynek során az acél felületi rétege áthatol a nitrogénatomokon. A cél a felületi réteg keménységének és kopásállóságának javítása, valamint a kifáradási szilárdság és a korrózióállóság javítása. Jelenleg a termelésben a gáznitridálási módszert alkalmazzák.
A cianidálás, más néven karbonitridálás a szén- és nitrogénatomok egyidejű beszivárgása az acélba. Az acél felületét karburáló és nitridáló tulajdonságokkal ruházza fel.
Fémpenetráció: a fématomok behatolását jelenti az acél felületi rétegébe. Ennek célja, hogy a felületi réteg acélötvözetből készüljön, hogy a munkadarab felületén legyen némi ötvözött acél, és különleges acéljellemzők legyenek, mint például hőállóság, kopásállóság, oxidációállóság, korrózióállóság stb. A gyártás során gyakran használják. alumíniumozás, krómozás, bórozás, szilícium stb.
