Az ellenállásra szigorú követelmények vonatkoznak, ezért a nyersanyag kémiai összetételének biztosítania kell a kész huzal ellenállásának minősítését. Az acélhuzal felületkezelési, húzási és hőkezelési folyamata hasonló az általános célú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású acélhuzalhoz, de vastagabb cinkréteget igényel, és a horganyzás után bizonyos passzivációs kezelésre van szükség, vagyis a horganyzott acélhuzal króm- és kénsavba merítve. A salétromsav és a salétromsav vegyes oldatában egy passziváló védőfólia képződik irizáló vagy világossárga, világoszöld, világospiros és egyéb vegyes színű a cinkréteg felületén, hogy tovább javítsa az acélhuzal korrózióállóságát. Az acélhuzalt horganyzás előtt megolvasztják. A kész horganyzott, alacsony széntartalmú acélhuzal páncélos kábelekhez, 345–490 MPa szakítószilárdsággal, vastagabb cinkréteget is igényel, egyeseknél pedig horganyzás után passziválásra van szükség.
Szén szerkezeti acélból készül, kemény vagy lágy állapotban szállítva. A kemény acélhuzal szakítószilárdsága 540 és 980 MPa között van; a puha acélhuzal szakítószilárdsága 440 és 785 MPa között van. A konkrét követelményeket az acélminőség és az acélhuzal átmérője határozza meg. Az acélhuzalok keresztmetszete kerek, négyzet alakú és hatszögletű. Az acélhuzal felületi állapota hidegen húzottra és ezüst fényesre oszlik. Az ezüst fényes acélhuzalnak nagyobb méretpontossággal és felületi minőséggel, sima és fényes felülettel kell rendelkeznie, és semmilyen felülethiba nem káros. A tekercs állapotban szállított acélhuzal átmérője általában 1 mm vagy 1 mrr- alatt van.
