1. Hőkezelési módszer: Különböző hőkezelési módszerek választhatók a különböző objektumok és célok szerint.
Edzett és edzett acél: magas hőmérsékletű edzés edzés után (500-650 fok)
Rugóacél: edzés után közepes hőmérsékleten edzett (420-520 fok)
Karburizált acél: karburálás után hűtve, majd alacsony hőmérsékleten (150-250 fok) megeresztve
Az alacsony szén- és közepes széntartalmú (ötvözött) acélok martenzitté történő kioltása után az edzési hőmérséklet emelkedésével az általános szabály, hogy a szilárdság csökken, a plaszticitás és a szívósság pedig nő. Az alacsony és közepes széntartalmú acélok eltérő széntartalma miatt azonban eltérő a temperálási hőmérséklet hatása rájuk. Ezért a jó átfogó mechanikai tulajdonságok elérése érdekében a következő megközelítéseket lehet alkalmazni:
(1) Válasszon alacsony szén-dioxid-tartalmú (ötvözött) acélt, amelyet alacsony, 250 fok alatti hőmérsékleten hűtöttek és edzettek, hogy alacsony szén-dioxid-tartalmú martenzitet kapjanak. Az ilyen típusú acélok felületi kopásállóságának javítása érdekében az egyes felületi rétegek széntartalmának növelésének egyetlen módja a felületi karburálás, amelyet általában karburált szerkezeti acélnak neveznek.
(2) Használjon közepes széntartalmú, magas széntartalmú acélt, és az oltás után végezzen magas hőmérsékletű (500-650 fokos) temperálást (az úgynevezett oltó- és temperáló kezelést), hogy megfelelő szilárdságot tudjon fenntartani a tokban. nagy plaszticitású, általában így hívják. Az osztályú acél edzett és edzett acél. Ha nagy szilárdságot szeretne elérni, de inkább a plaszticitást és a szívósságot csökkenteni szeretné, az alacsony hőmérsékletű temperálás alkalmazható az aranytartalmú, alacsony széntartalmú edzéshez és temperáláshoz, valamint az ún. "ultranagy szilárdságú acélhoz" kapunk.
(3) Közepes széntartalmú és nagy széntartalmú acélok (például 60, 70 acél) és néhány magas széntartalmú acél (például 80, 90 acél), ha rugók készítésére használják, a magas rugalmassági határ biztosítása érdekében , folyáshatár és kifáradási határ, a kioltás utáni közepes hőmérsékletű temperálás kerül elfogadásra.
(4) Szénmentesítés: a vastartalmú fémek (acél) felületén a szén elvesztésére utal. A hőkezelés után széntelenítés lesz. Enyhe széntelenítés megengedett. A dekarbonizáló réteg mélysége befolyásolja a felület keménységét. Minél mélyebb a dekarbonizált réteg, annál kisebb a felületi keménységi érték.
A konkrét észlelés a GB3098.1-en alapul.
2. Működési folyamat: izzítás (perlit acél)
1. Előmelegítő kezelés: normalizálás
Magas hőmérsékletű temperálás (martenzites acél)
(1) A normalizálás célja a szemcsék finomítása, a szerkezet sávosodási fokának csökkentése és a keménység beállítása a megmunkálás megkönnyítése érdekében. Normalizálás után az acél egyenletes finom szemcsékkel rendelkezik.
2. Kioltás: Melegítse fel az acéltestet körülbelül 850 fokra az oltáshoz. Az oltóközeg az acéldarab mérete és az acél edzhetősége szerint választható meg. Általában víz vagy olaj, vagy akár levegős oltás választható. A kioltott acél alacsony plaszticitású és nagy belső feszültséggel rendelkezik.
3. Temperálás:
Annak érdekében, hogy az acél nagy plaszticitással, szívóssággal és megfelelő szilárdsággal rendelkezzen, az acélt magas, körülbelül 400-500 fokos hőmérsékleten megeresztik. Az edzettségi ridegségre nagyobb érzékenységű acélt az edzés után gyorsan le kell hűteni, hogy megakadályozzuk az edzett ridegség előfordulását.
Ha az alkatrésznek különösen nagy szilárdságúnak kell lennie, akkor körülbelül 200 °C-on temperálják, hogy közepes széntartalmú temperált martenzit szerkezetet kapjanak.
(2) Rugóacél:
1. Oltás: olajos oltás 830-870 fokon.
2. Temperálás: A temperálást körülbelül 420-520 fokon végezzük, hogy temperált troostit szerkezetet kapjunk.
(3) Karburált acél:
1. Karburálás: egyfajta kémiai hőkezelés, amely egy adott kémiai elemet tartalmazó aktív közegben, meghatározott hőmérsékleten C elem beszivárgását jelenti az acél alkatrészek felületébe. Előmelegítés (850 fok) karburálás (890 fok) diffúzió (840 fok) folyamat
2. Kioltás: Szén- és alacsony ötvözetű karburált acél esetén általában közvetlen vagy egyszeri oltást alkalmaznak.
3. Temperálás: Edzés alacsony hőmérsékleten a belső feszültség megszüntetése és a karburált réteg szilárdságának és szívósságának javítása érdekében.
