A csavarok különböző méretűek és formájúak lehetnek, de az alapvető gyártási folyamat általában ugyanaz marad. A hidegen kovácsolt acélhuzalt először a megfelelő formára készítik, majd a szilárdság növelése érdekében hőkezelik, a tartósság javítása érdekében pedig felületkezelést készítenek, mielőtt kiszállítják. A fejlettebb csavarkonstrukciók esetében azonban a gyártási folyamat számos további lépéssel bővíthető. A hideg irányvonal nagy acélhuzalokkal KEZDŐDIK, amelyeket letekernek és meghatározott hosszúságúra vágnak. Az ISO 898-1 követelményei szerint az acélminőségek szabványosítva vannak az egész iparágban. Speciális szerszámok segítségével a huzalt hidegen kovácsolják a megfelelő formára. Alapvetően itt formálják az acélt, szobahőmérsékleten, nagy nyomású szerszámok sorozatán keresztül. Maga a szerszám nagyon összetett lehet, akár 200 különböző alkatrészt is tartalmazhat századmilliméteres tűrésekkel. A tökéletesítés után a hidegkovácsolás biztosítja, hogy a csavarok gyorsan, nagy mennyiségben és egyenletesen készüljenek el. Bonyolultabb csavarkonstrukciók esetén a kontúrozás nem alakítható ki kizárólag hidegkovácsolással, és további esztergálásra vagy fúrásra lehet szükség. Az esztergálás során a csavarokat nagy sebességgel forgatják, miközben acélt vágnak a kívánt forma és kialakítás érdekében. A lyukak segítségével lyukakat lehet fúrni a csavarokba. Kívánt esetben egyes csavarokhoz alátéteket is felszerelhetnek a folyamat ezen szakaszában.
A hőkezelés egy szabványos eljárás minden csavar esetében, amely magában foglalja a csavarok extrém hőmérsékletnek való kitételét az acél megedzése érdekében. A szálakat általában hőkezelés előtt hordják fel, hengerléssel vagy vágással, amikor az acél puhább. A hengerlés a hidegkovácsoláshoz hasonló módon működik, és csavarokat kell átvezetni egy formán az acélforma kialakításához és menetéhez. A vágás magában foglalja a menetek kialakítását az acél vágásával és eltávolításával. Mivel a hőkezelés megváltoztatja az acél tulajdonságait, hogy az keményebb legyen, könnyebb és költséghatékonyabb a menetek előzetes felhordása. A hőkezelés utáni menetfeldolgozás azonban jobb kifáradási tulajdonságokat jelent. "A hőkezelés hőnyomokat és kisebb sérüléseket okozhat a csavarokon", ezért egyes ügyfelek a hőkezelés után menetbe húzást igényelnek, különösen az olyan alkalmazásoknál, mint a motor- és hengerfejcsavarok. Ez drágább eljárás, mert edzett acélt kell kialakítani, de a szálak jobban megtartják alakjukat. A csavar átmérőjének több mint tízszeresét meghaladó hosszú csavarok esetében a hőkezelés visszaállíthatja az acélt az eredeti acélhuzal kör alakú alakjára. Ezért általában szükséges az egyengetési eljárás alkalmazása.
A felületkezelés megválasztása a csavar alkalmazásától és a megrendelő igényeitől függ. Általában a kötőelemek fő problémája a korrózióállóság, ezért az elektrolitikus kezeléssel felvitt horganyzott bevonat az általános megoldás. Ez egy olyan folyamat, amelyben a csavart cinktartalmú folyadékba merítik, és elektromos áramot alkalmaznak, hogy a cink bevonatot képezzen a csavaron. Az elektrolitikus kezelés azonban növeli a hidrogénridegedés kockázatát. Egy másik lehetőség a cinklemezek, amelyek nagyobb korrózióállóságot kínálnak, bár magasabb áron. Ha a korrózióállóság nem probléma – például a motor belsejében vagy olyan alkalmazásokban, ahol gyakran van kitéve olaj – a foszfát használata költséghatékonyabb megoldás. A felületkezelést követően általában elő lehet készíteni a szabványos csavarokat. A fejlettebb kialakítások azonban további összeszerelést igényelhetnek, például konzolokat. Más csavaroknál is szükség van valamilyen javításra, legyen az egy reteszelő vagy folyékony tapasz. A rögzítő tapasz egy vastag nylon rétegből áll a szálon, amely segít javítani a tapadást. A folyékony foltok segítenek javítani a menetképző nyomatékot. Ha ezek a lépések elkészültek, a csavar kész. Most már csak egyfajta minőség-ellenőrzés van hátra, amely biztosítja a konzisztenciát és a konzisztenciát a csavarok becsomagolása és szállítása előtt.
